alkotótábor kővágóörs

2018 x ÉPÍTÉSZET x 2019

A HELYSZÍN

Kővágóörs eredete egészen a honfoglalás koráig nyúlik vissza, a településnév egyik fele is erre utal (Örs nemzetsége), a másik fele pedig a helyi geológiai adottságok, a kőtenger és a hozzá kapcsolódó kőfeldolgozó hagyományokat őrzi. Kővágóörs első okleveles említése 1263-ból származik, a bortermelésen kívül a Balaton-környéki kereskedelmi úthálózat egyik fontos állomásaként valamint országos vásárok helyszíneként a XVIII. századra mezővárosi rangot kap, a hozzá tartozó Révfülöp kikötőjével erősíti kereskedelmi pozícióját. A település a mezővárosi rangot a huszadik század viszontagságai okozta elnéptelenedés és az ehhez köthető urbanizációs folyamatok miatt is elveszíti, kisközséggé alakul vissza, Révfülöppel való viszonya pedig megfordul. Kővágóörs elnéptelenedésének és elöregedésének egyik fő oka az őt elkerülő környéki vasúthálózat kiépülése. Furcsa fintora a sorsnak, hogy a jelenleg 840 lelket számláló település a közelmúltban újra egy kereskedelmi útvonal részévé vált; rajta halad át a kékkúti ásványvízgyárhoz köthető tehergépjármű forgalom, a nevezett kamionos útvonal közvetlenül az alkotótábornak otthont adó ház előtt kanyarodik be Kékkút felé. Az intenzív kamionos forgalom nemcsak zajterhelést okoz a településen, hanem a régi építésű házak utcafrontját is rázza, repedéseket okozva az évszázados falszerkezetekben.

A település egyik legjellegzetesebb épített emléke a XIII. századi eredetű evangélikus templom és a közvetlenül elé felhúzott, őt kitakaró ellenreformáció-korabeli katolikus templom épületegyüttese. A templomdombon található két épület feszültséggel teli viszonya miatt a helyiek a katolikus templomot dac-templomként emlegetik. További értékes műemlék a XVIII. században épített ortodox zsinagóga, amely a második világháború deportálásai miatt hitközség nélkül maradt és jelenleg is gazdátlanul és romosan áll, szintén a település szívében.

A HÁZ

Mint minden háznak, úgy az alkotótáborunknak otthont adó épületnek is saját személyisége, története van. Generációk nevelkedtek fel benne, átfújta a múlt század viharos szele, két világháborújával, a rendszerváltásig tartó 40 évével és a többi sajátos érdekes helyzetével együtt.

“A ház családunkhoz megözvegyült dédnagyanyám - becsületes nevén Sárffy Imréné Zámbó Anna - révén került 70 évvel ez előtt. Feltételezhetően kereskedelemmel foglalkozó zsidó családé lehetett előtte, az itt élőkről nem sokat tudni. Később a jól ismert vidéki szockó történetek jöttek, 52-ben a család egyik felét kitették a házból, vagyis áttelehettek a pincében, idegeneket költöztettek a helyükre, a kötelező beszolgáltatásokon és a téeszesítésen át lehetne sorolni a részleteket, de minek. Ez a ház is, mint még sok másik, magán viseli a magyar történelem múlt századának sokféle sebeit.

A ház legrégebbi része a konyha és fürdőszobai rész. A mai galéria később épülhetett hozzá, itt ÁFÉSZ működött, azaz Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet. Így kerülhettek a homlokzatra a nagyobb méretű, kirakatszerű ablakok is. Beljebb haladva a hosszúkásan elnyló udvaron korábban több másik épület is állt, ezek a háborút már nem élték túl, a pajta és az istálló teteje sem eredeti. A bombatalálattól leégett régi nádtetőt a dédi csináltatta meg. E házba született édesanyám és két testvére. Még általános iskolás volt 1967-ben, mikor nagyszüleimmel együtt átköltöztek Révfülöpre. A ház így pár év alatt teljesen megüresedett és az utóbbi évtizedekre jóformán lakatlanná vált.

A tábort megelőző (rövid) időszakban végül sikerült az épületet raktár jellegéből kiemelni és feléleszteni. Remélhetőleg megtalálja helyét új funkciójában és sikerül nem csak a további amortizációtól megóvni, hanem minimális beavatkozásokkal alkalmassá tenni kultúrális és oktatási tevékenységek befogadására.” /Bán Márton/

ELŐKÉSZÍTÉS

A helyszín előkészítése és a nyári programok szervezése már kora tavasszal elkezdődik. Hétvégente a telket és a házat készítjük fel: helyet keresünk a dolgoknak, szerszámokat szerezünk és továbbgondoljuk azokat a tereket, amik az emberek fogadására hivatottak. Hétközben előadókat, kiállítókat és WS vezetőket szervezünk, támogatókat keresünk és az építés részletein gondolkozunk. Szerencsére többen már az előkészítő fázisban bekapcsolódnak. Szereténk úgy működni, hogy ki-ki azt tehesse hozzá és azt vihesse innen magával, ami számára természetes. Ha úgy érzed, hogy te is szívesen bekapcsolódnál akár már az előkészítő fázisban, keress bátran, írj nekünk!

SZERVEZŐK

Marci

Bán Márton

“A BME-n végeztem villamosmérnökként, jelenleg a szakmámban dolgozom. Szabadidőmet zenéléssel, koncertek látogatásával és szervezésével töltöm. Így kerültem a JazzaJ közelébe is, ahol pár éve önkénteskedek. A Káli-medencében töltöttem gyerekkorom jó részét, amit sokan mind a mai napig a világ egyik legszebb tájaként tartanak számon. Anyai ágon, szépszüleim óta van családi kötődésünk Kővágóörs és környékéhez, aminek központjában már régóta funkciótlanul áll a “Kővágóörsi Ház”, amit ezúton szeretnénk alkotói és közösségi célokra életre hívni.”

Soma

Pongor Soma

“Számos olyan programban vettem részt korábban is, ahol közösségi kezdeményezések koordinátoraként szereztem tapasztalatot építészként. Ezek közt szerepeltek budapesti szervezetek és vidéki települések programjai valamint sokáig dolgoztam együtt egy nagyobb szociális szervezettel is. Ezekből elsősorban azt tanultam, hogy az építészet keretei sok tekintetben túlmutatnak az épített környezetünkön, számomra az építészet egy olyan közös ügyet jelent, ami nem csak a szakmám képviselőivel köt össze. Jelenleg a Studio Nomad tagjaként dolgozom, elsősorban építészeti és művészeti projektek megvalósításával foglalkozunk. Kővágóörsi kötődésem és Marcival való barátságunk kezdete nagyjából egy időpontra esik a tábor szervezésének elkezdésével, de remélem, hogy egy hosszú történet előtt állunk.”

GONDOLATOK

Egy épület pusztulástól való megmentése unalmas téma mindaddig, amíg az csak egy házról és nem az azt használókról, az emberekről szól. Egy olyan keretrendszer megteremtése a szándékunk, ami lehetőséget biztosít alkotói és szellemi munkára, közösségépítésre, párbeszédre. Mivel az építészet lett a választott formanyelv, sejteni lehetett, hogy lesznek egyetemisták és szakmabeliek is. Arra is számítottunk, hogy benéznek a haverok, a haverok haverjai, és arra is, hogy az idősebb generáció is képviselteti magát. A meghirdetett programokon rendre felbukkantak környékbeliek, itt élők és nyaralók, magyarok és külföldiek. Egy ilyen heterogén szituáció már önmagában is tanulságos helyzet, az eseményt ezért nem gondoltunk saját magán túlmutató, direkt üzenetekkel feldíszíteni. Szeretnénk tovább bontogatni a benne rejlő lehetőségeket, és ennek szellemiségben szervezni a tábor jövőjét.